Színház

A színház fura műfaj, itt nincsenek független vagy állandó értékek: mindig másokkal együtt érvényes az, amit én éppen csinálok. Nélkülük nem megy. Örökösen változó, kiszámíthatatlan, mindig van benne izgalom. Attól még, hogy én ma jó voltam a színpadon, nem jelenti azt, hogy holnap is az leszek… az is csak pillanatokra érvényes, ha azt érzem, igazán remekül összejött egy-egy előadás, a többiekkel és a közönséggel is működött a láthatatlan kémia.

Nem szá­mít, hány­szor te­szi meg az em­ber, de ami­kor bár­mi­lyen be­mu­ta­tó elő­adá­son elő­ször gör­dül fel a füg­göny, és szín­pad­ra kell lép­ni, ak­kor bi­zony el­akad a lé­leg­zet, és a to­rok­ban do­bog a szív.

Rendezés, előadói estek

A rendezés számomra a színházi munkában  egy egészen különleges, meghatározhatatlan lelki állapot. Lélekben megélem valamennyi szereplő életét , létét, múltját és jelenét. Igen, ez önzés, hiszen valamennyi szerepet eljátszhatok. Ha a végeredménye ennek a munkának az, hogy a néző az előadás idejére el tudja hagyni a való világot, és virtuálisan be tud lépni a színpadon megjelenített világba, akkor elértem célomat.

Az előadóművész is színész, s neki is játszania kell, azzal a különbséggel, hogy neki nem a szöveg cselekményét kell életre keltenie. Gondolatom az, hogy az előadóművésznek … az alkotás hosszú folyamatát kell … röviden összefoglalnia, mint ahogy ő a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli.” (Latinovits Zoltán)

Tanítás

Tanítható-e a színészet?

A kérdés látszólag értelmetlen, hiszen állami, alapítványi, magán-színiiskolák ezrei működnek a világban, ma már jó néhány közülük Magyarországon is, ahol 1865 óta van színészképzés.

A színész munkaeszközének, testének adottságait érvényre lehet juttatni, szellemi és fizikai lehetőségeit ki lehet fejleszteni. Igaza van Hevesi Sándornak (A színjátszás művészete c. könyvében, 1908), hogy a szép alak és a jó hang csak a külső illúzió megteremtéséhez segít hozzá, akár a maszk vagy a jelmez.